Megosztott kenyér - Shared Bread

Olyan nehéz, remegő az idő,
Az emberi élet egyre nehezedő.
Tájfunok, és szélviharok,
S közben reng a föld alattunk.

Máshol meg hóvihar tombol,
Elszakasztva a külvilágtól...
Hideg, áradás, sárlavina,
Megindult a hegy, mert a bűn lehozza.

Ó, emberek! Eszméljetek!
Az idő vészesen fogy felettetek.
És ti, hívők, mit tesztek?
Imádkoztok, vagy féltek, remegtek?

De ez még mind nem elég,
Mert elfogyott a szeretet, a szív.
Hideg lett a szív, dacos az érzület,
A barátból így lett ellenséged.

Büszkeség és ítélet-áradat,
Elárasztja azt, akinek a szíve nem tiszta.
Szeretetlen beszéd, hazugság,
Távol tartják az ég Urát.

Nő a vagyon, még több kell.
A hamis biztonság oly siker!
Csak ez az élet nekem jó legyen,
Ha mások szenvednek: úgy legyen.

Becsapnak és kihasználnak,
Félrevezető álmokat adnak.
Elveszik azt, ami nem az övék,
S közben másokat rágalmaznak.

A gyülekezet alig tesz valamit.
Elmegyek, de "máris rohannom kell".
Nap közben dolgozom, meg a család,
Este meg, imádkozni is fáradt vagyok.

Hiába szól a felhívás szava:
Hívők ébredjetek, vigyázzatok!
Ordítva tombol a lélek-vadász;
Ha nem figyelsz, máris fogságba ejt.

Álcázó, csillogó megtévesztés,
Mindenkit elnyel, ha nem vagy Istené.
Ha nincs rajtad Jézus vére,
És kergeted a bűnt, mert élvezet.

Állj meg, addig amíg lehet;
Míg változni lehetséges!
Hamar elfogy az idő erre,
És jön a sötétség rémisztő serege.

Hidd el nekem, láttam!
Álomban vagy látomásban,
Isten kegyelme megmutatta,
Azt, amit a jövő fátyla eltakarhat.

Mi emberek sokan voltunk.
Rettegve szaladgáltunk.
Oly nagy volt a félelem,
De elbújni nem lehetett.