A kikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az [tudniillik,] hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége. (Kolossé 1:27)
Sokat hallani a keresztény tanításokban a bűnbeesésről, kísértésről, az ezeknek való ellenállásról, hogyan és mit tegyünk, stb. Van azonban a bűn elleni harcnak egy fontos vetülete, amely talán nem annyira szembetűnő.
Ez pedig a megtévesztés. Az első bűnbeesést is megtévesztés előzte meg. A kígyó ígérete, miszerint az ember "olyan lesz, mint Isten" hazugságon alapult. Az ember már olyan volt, mint Isten, hisz meg van írva:
Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. (1. Mózes 1:27)
A hazugságban való hit volt az egyik alapja a megtévesztésnek, majd az azt követő bűnbeesésnek. Ez pedig nem csupán egy általános hazugság, hanem az ember személyére, identitására vonatkozó hazugság volt.
Rendkívül fontos, hogy úgy tekintsünk magunkra, és azt gondoljuk magunkról, amit, és ahogyan azt Isten a Bibliában kijelentette.
A megtévesztés második alapja az a gondolat volt, hogy Isten nem lát. Ha úgy éljük a napjaink, hogy elfeledkezünk Isten bennünk lakozó jelenlétéről, szinte elkerülhetetlen, hogy megtévesztésbe esünk. Őbenne vagyunk, és Ő mibennünk. (A kívánságok is jelen vannak, azonban ezeknek könnyebb ellenállni, ha a fenti két terület a helyén van.)
Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy egy keresztény elesik, vagy akár mi, saját magunk bűnbe esünk, akkor az okok között mindig keressük meg, hogy melyik az a terület, ahol nem gondolkodunk úgy, ahogyan azt a Biblia kijelenti. Lesz ilyen!
János 8:32:
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.1. János 3:6:
A ki Őbenne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt.
"Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az URat!" (Hóseás 6:3)
Mindenképp figyelemre méltó megemlékezni arról, hogy mi volt Isten első reakciója a bűnbeesés után. Talán sokszor hallottuk már azt a Bibliaverset, mely szerint a bűn elválaszt Istentől. Azaz mintha Isten távol lenne, amikor vétkezünk, és nekünk össze kellene szednünk magunkat, mielőtt (és HA egyáltalán) újra közelebb jönne.
Isten első reakciója Ádám és Éva bűnére azonban nem ez, nem a távolmaradás volt, hanem az, hogy megjelent, hogy sétáljon velük (1 Móz. 3)! Az ember rejtőzött el, és bújt el, mert elkezdett félni Istentől.
Így van ez még ma is. Keresztényként azonban sose felejtsük el: Isten nem hagy el sosem, és mindig kész arra, hogy Vele járjunk! Ezért sosem Tőle, hanem hozzá fussunk. Mindig legyünk tudatában annak, hogy a jelenlétében vagyunk, és az Ő templomai vagyunk.
A tervem az ezzel a bloggal, hogy ha megértek valamit a Bibliából, vagy kapok egy természetfeletti kijelentést, akkor azt megosszam. Előfordulhat olyan is, hogy másoktól hallott tanítást osztok meg majd itt, természetesen forrásmegjelöléssel.
Jó olvasást kívánok mindenkinek! Ha van megjegyzés, visszajelzés annak mindenképp örülni fogok, és köszönettel veszem. Igyekszem reagálni is majd rá, amint időm engedi.
Üdvözlettel,
Paulus
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.