A cím Mózes szavait tartalmazza, melyek a 2 Mózes 2:13-ban lettek megörökítve. Ezt mondta Mózes Istennek, aki a csipkebokorból szólt hozzá, és egy feladattal bízta meg. A mai bejegyzés témája Isten szolgálata, illetve az erre való alkalmasság.
A keresztény életben mindig lesznek időszakok, amikor az embernek szembe kell néznie az alkalmatlanság-érzésével. Kinek a hívő élet elején, megtérés után, kinek később. Alkalmatlannak lenni nem jó érzés. Amikor az ember Isten szentségével, és tökéletességével találkozik, ezek az érzések jogosan törnek elő belőlünk.
Vajon Isten ezzel nincs tisztában? Nem tudta pontosan, Mózes milyen ember? Avagy amikor Ézsaiás prófétát elhívta, nem ismerte őt pontosan? Ézsaiás mondta:
Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. (Ézs. 6:5)
Úgy tűnik azonban, hogy Istent nem lepi meg az ember alkalmatlansága. Tisztában van vele. Sőt, mindezen alkalmatlansága ellenére alkalmazza, elhívja, használja, feladatokkal látja el, hogy Isten tökéletes tervét végrehajtsa a Földön. De nem hagyja meg az embert alkalmatlannak. Ma is azt teszi, mint amit Ézsaiás prófétával tett: kegyelmével érinti meg. A kegyelem olyasvalami, amit az angyalok nem tapasztalhatnak meg. Ezért kellett fogóval elvennie a parazsat az oltárról az angyalnak!
És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. (Ézs. 6:6-7)
Isten első válasza az alkalmatlanságunkra a kegyelem. Azonban nem ez az egyetlen eszköze, hogy tökéletessé tegyen. Ahhoz hasonlíthatnám ezt, mintha valaki megkapná az egyetemi diplomát az egyetem elvégzése nélkül, utána azonban felkészítő foglalkozásokra járna, hogy a tudást megszerezze. Vagy például valaki megnyerné a szépségkirálynő választást, de utána még tovább szépítenék.
A mai keresztény gyakorlat általában az, hogy nagyon szigorú feltételeket állítanak azok elé, akik az egyházban szolgálni szeretnének. Van, ahol mindezt iskolák elvégzéséhez kötik, máshol nem az iskola elvégzésére, hanem a megfelelő tapasztalatokra, és gyakorlatra teszik a hangsúlyt. És egy bizonyos mértékben ezt jól is teszik. Bizonyos értelemben azonban ez nem az a minta, ahogy Jézus elhívta a tanítványokat. Ugyanis az egész felkészülés, megfelelő képzés és tökéletesség elvárása mögött az a gondolat húzódik meg, mintha valaha lenne egy olyan állapot, amikor az ember tökéletesen alkalmas, és felkészült a szolgálatra; és ha ezt az állapotot eléri, na majd AZUTÁN szolgálhat. A helyzet azonban az, hogy sosem leszünk elég alkalmasak Isten szolgálatára az erőfeszítéseink által.
Az egyházi gyakorlat egy olyan mintát követ, amely nem egyezik teljesen Jézus bánásmódjával. Ő ugyanis előbb adott hatalmat és erőt a tanítványainak, minthogy az erő használatára kiképezte volna őket. Sőt a tolvaj Júdás is "kenet alatt" szolgált, de a többi apostolról sem volt elmondható, hogy tökéletesek lettek volna. Arrogánsak voltak, versengtek, János, a későbbi "szeretet apostola" pedig Isten erejét akár pusztításra is használta volna, ha Jézus nem dorgálja meg!
Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: "Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?" De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: "Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. (Lukács 9:54-56)
Jézus mégis kiküldte őket szolgálni, sőt utánuk még további 70 embert. Nem a szentség, és a tökéletesség ellen emelek szót, és nem állítom, hogy az embereknek meg kellene alkudniuk a bűneikkel. Csak azt állítom, hogy Isten másképp tervezi az ember tökéletesítését, mint ahogyan azt néhányan elképzelik.
Isten terve az, hogy az embert munkatársaként használja. Az ember pedig, miközben cselekszi Isten akaratát változni fog! Tehát a felállás nem az, hogy "változz meg teljesen", és szolgálhatsz, hanem az, hogy "add át az életed Nekem, tedd, amit rád bízok, és ha így teszel közben megváltoztatlak".
A kulcs az, hogy az ember legyen képes megfelelően reagálni, ha az alkalmatlanságával szembesül. Péter és Júdás is szembesültek alkalmatlanságukkal, és a bűneikkel. Azonban csak egyikük reagált jól, Péter, aki megtért, és az Úrhoz menekült.
Nem Istentől valók tehát azok a gondolatok, amelyek a szolgálattól, Isten akaratának megcselekvésétől akarnak elfordítani, mondván "tökéletlen, és alkalmatlan vagy". Ezek a Sátántól jönnek, és ez csupán egy másik módja annak, hogy azt mondja: "bűnös vagy".
Ezzel szemben az Isten elhívása sok emberben már gyermekkora óta benne él. Ezt érezte Mózes, amikor közbelépett, és megölte az egyiptomit. Az ember néha már gyermekkorában is tudja, mi az "elhívása". Ez egyeseknél lehet az, hogy családanya, apa, tanár, mérnök, vagy pénzügyi szakember legyen. Másoknál pedig ez az egyházon belüli szolgálatot jelenthet. Bármilyen területre szóljon is az elhívásunk, az a dolog az, amit tennünk kell.
Talán az olvasó is érez hasonló dolgokat. Legyen ez az elhívás, egy szolgálat, vagy az alkalmatlanság miatti életérzések.
Az elhívás, és életcél akkor lesz egészen nyilvánvaló, miután megtérünk, és újjászületünk. Ezután azonban, ha Isten elküld valahová, ad egy feladatot vagy beállít egy szolgálatba nehogy azt mondd, hogy alkalmatlan vagy rá! Ha Isten úgy dönt, hogy téged küld, akkor hidd el, hogy alkalmassá tesz, és felruház a megfelelő bölcsességgel, erővel, és képességekkel. Menet közben pedig meg is változol.
Az aratnivaló most is sok, a munkás most is kevés.
Ha Istent szeretnéd jobban keresni, ne a szolgálat helyett, - remeteként elvonulva - hanem a szolgálat KÖZBEN keresd Őt.
A legnagyobb ajándék, az üdvösség és a bűnbocsánat átvétele után, az ember életében elkezdődik egy növekedési folyamat, mely célja az érettség elérése, ezzel párhuzamosan pedig az embernek cselekednie is kell, hogy az örömhírt másokkal is megossza, és másokat is üdvösségre vezessen, jó irányba tereljen, vagy másokon segítsen. A növekedés és fejlődés mindezek cselekvése közben történik.
Ézsaiás, miután Isten kegyelme megérintette ezt mondta:
Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!
"De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura, Az igét, a mellyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Egyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek! Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés [idő] van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt. És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a Seregeknek Ura." (Aggeus 2:4-7)
Ha Isten szolgája vagy, ne lépj ki a szolgálatból. Emlékezz meg Isten kegyelméről, és folytasd, amit rád bíztak. Isten dicsősége megrengeti ezt a világot és be fogja tölteni az Egyházat!
Ha még nem ismered Istent, akkor közeledj Hozzá, szólítsd meg Őt egy őszinte imában, és Te is átélheted, hogy "bűnöd el van véve, és vétked meg van bocsátva".
Neked is van egy feladatod, amit Isten rád és csak RÁD bízott. Ezért ne mondd soha, hogy küldjön mást helyetted! Mert így rengeteg kalandról, a személyes fejlődés lehetőségéről és az örökkévaló jutalmadról maradnál le.
